Egy spirituális könyv születése
Tudod, egy spirituális könyv nem egyszerűen szavak gyűjteménye. Nem csak betűk egymásutánja, nem egy történet, amit kitalálnak. Egy spirituális könyv… az valahogy máshonnan érkezik. Talán egy másik világból, talán a lélek legmélyebb zugából. Nem is tudom pontosan. De azt tudom, hogy amikor megszületik, az olyan, mint egy csendes forradalom. Először csak egy érzés. Egy halvány, alig észrevehető rezdülés a szívben. Mintha valaki halkan megszólítana. Nem szavakkal, hanem valami ősi nyelven, amit talán el is felejtettünk már. Egy kérdés formálódik benned: “Miért vagyok itt? Miért élek? Hogyan találhatok békét?” És ez a kérdés nem hagy nyugodni. Aztán jönnek a képek. Álomból vagy meditációból törnek elő – mintha valaki odafentről üzenne neked. Egy-egy gondolat, egy-egy jelenet, ami túlmutat a mindennapokon. És te csak figyelsz. Nem sietsz, nem erőlteted. Csak hagyod, hogy a szavak maguktól érkezzenek. Egy spirituális könyv sosem egyetlen ember műve. Nem én írom – én csak a közvetítő vagyok. Az univerzum suttogja a fülembe a mondatokat, és én leírom őket. Néha olyan érzés, mintha valaki más keze vezetné a tollat. Mintha maga az élet diktálná: “Ezt mondd el! Ezt add tovább!” És te nem tehetsz mást, csak engedelmeskedsz. De ne hidd, hogy ez könnyű! Mert amikor leülsz írni, először magadban kell rendet tenned. Szembenézni a félelmeiddel, az árnyékaiddal, és elengedni mindazt, ami nem szolgál már téged. Minden mondat egy tükör – először neked kell belenézned, mielőtt másoknak mutatnád meg. A könyv lassan formát ölt.
Olyan ez, mint amikor egy magból fa nő ki. Eleinte törékeny és bizonytalan – vajon megállja majd a helyét? Vajon lesz ereje gyökeret ereszteni? De idővel megerősödik. A szavak egymásba kapaszkodnak, és egyszer csak ott van előtted: egy egész világ papírra vetve. És amikor végre kezedbe fogod… nos, az leírhatatlan érzés. Mert tudod, hogy ez már nem csak a tiéd. Ez már azoké is, akik olvasni fogják. Akik majd lapozgatják ezt a könyvet egy csendes estén vagy egy nehéz pillanatukban – és talán megtalálják benne azt az apró szikrát, amit te is kerestél. Egy spirituális könyv sosem zárul le igazán. Minden olvasó hozzátesz valamit: saját érzéseit, gondolatait, tapasztalatait. Így válik élővé – így lesz több mint puszta szavak halmaza. És tudod mit? Ezért éri meg írni. Mert minden betűvel közelebb kerülünk ahhoz a titokhoz… ahhoz a végtelenhez… amit léleknek hívunk.