K. Kormos Noémi Roxy kutya naplója - második nekifutás

 

 

 

Leírás

Sziasztok! Roxy vagyok. Állítólag nekem most itt dicsérni kellene magam, hogy megvegyétek a könyvet. De sajnos, nem tehetem. Egyrészt, mert az öndicséret az büdi. Másrészt, ha nagyon elszállok magamtól, a gazdi úgy valagon billent, hogy az aranyerem felcsúszik fogkoronának. Kell ez nekem? Dehogy kell! Ezért úgy döntöttem, hogy én bizony nem dicsérem magamat, dicsérjenek inkább az olvasók! 
"Na jó! Hát így nem lehet irodában dolgozni, hogy közben nem látok ki a fejemből, mert próbálom visszafojtani a röhögést! Így meg a szívbajt hozom a kollégákra, hogy itt fulladozom és folyik a könnyem. Szerintem már a 11 -nél tartottak a 112-es segélyhívóból, amikor magamhoz tértem és lefújtam a mentőakciót. Egy biztos: ablakon kidobott pénz volt a ma reggel felkent szemfesték. "
"Egyszerűen bearanyozza a napomat! Imádom ezt az utánozhatatlan írói stílust és a frappáns hasonlatokat."
"Minden alkalommal, amikor új történet jelenik meg, elolvasom. Bátran állíthatom, hogy ez a nap fénypontja! Imádom az írásokat. Köszönöm!"
"Üzenem: tessenek a nevető izmokat edzésbe tartani, mert olyan mennyiségben kapják a jobbnál jobb történéseket, hogy dőlni fognak a röhögéstől, jobbra meg balra. Na és nem elfeledkezni a zsebkendőről sem, mert szem sem marad szárazon"
"Ez a napló nem csak a kutyák viselkedési formáit mutatja meg, vidám és mulattattató formában, hanem azt a tájat és annak környékét, ahol ők laknak! Hazánk egyik gyöngyszeme, a Bükk hegység, ami megérdemli a dicséretet: sokszínűségével, szépségével, hidegvízű, frissítő forrásaival, kis patakjaival, komoran álló mészkő oromzataival, erdeiben élő vadjaival, tarka mezőivel, kis vasútjával, Felsőtárkányi mini rezervátumával!
Ezt mi nap mint nap olvashatjuk és képzeletben ott lehetünk ebben a csodában."
"Ez kész! Én is perellek, mert hülyének néznek, amiért fél órája egyfolytában röhögők!"
"Már nem is tudom mikor csatlakoztam falkához, de életem legjobb döntései közé tartozik. A történetek még a legrosszabb napokat is sírva-röhögéssé teszik. Szegényebb lenne az életem nélkületek."
"Mi nagyon szeretjük, alig várjuk a kislányommal, hogy írjon Roxy a kalandos mindennapjaikról mindig érdekesen és humorosan.""
"Halihó! megmondom őszintén, ma ismét könnyesre röhögtem magam. (bocsánat)"
"Hát, mindent köszönök!! Az utóbbi években nem nevettem ennyit, mint ezen a történeten!! A stílusa fenomenális!! Nem indult ma sem túl jól a napom, de folytak a könnyeim a nevetéstől!! Köszönet!! Már nagyon rám fért!"
"Tudom, hogy illetlen dolog mások kárán vihogni, de vizuális alkat vagyok. Már azon gondolkozom néha, hogy mielőtt olvasnálak benneteket, ki kellene vonuljak a mellékesbe. A pelenka azért még ciki lenne."
"Ez aztán a kutya-csapat! Titeket kellene receptre felírni a depressziósok számára!
Akár közgyógyra is!"

 

 

 

 

 

Roxy újabb kalandjai – egy négylábú szeretetbomba naplója

Vannak könyvek, amelyek nemcsak történeteket mesélnek el, hanem halkan, szinte észrevétlenül a szívünkig kúsznak. Kormos Noémi újabb kötete, Roxy kutya naplója 2. – A második nekifutás pontosan ilyen. Egy mosolygós, léleksimogató olvasmány, ami úgy szól a mindennapokról, hogy közben észrevétlenül gyógyít.
Roxy, ez az okos, élettel teli kutyus, újra a világot járja – vagy talán inkább a gazdája lelkét. Minden egyes gondolata mögött ott rejtőzik az a fajta őszinteség, amit csak az állatok tudnak: nincsenek elvárások, csak jelenlét, szeretet és végtelen bizalom. Egyszerre játékos és bölcs, ahogy megfigyeli az emberek kusza viszonyait, az apró örömöket, és azt a sok bonyolultságot, amit mi, emberek oly gyakran keverünk az életünkbe.
A regény egyszerre kacagtat és meghat. Van benne csupa szőrös vidámság, pocsolyában pancsolás és falevél-kergetés, de közben ott bujkál mögötte egy mélyebb üzenet: hogy a feltétel nélküli szeretet talán az egyetlen dolog, amit tanulnunk kellene a négylábú barátainktól.
Roxy és társai tükröt tartanak elénk – de ez a tükör nem torzít, hanem tanít. Arra, hogy az élet apró pillanataiért hálásnak lenni éppúgy varázslat, mint újra megtanulni nevetni egy nehéz nap után.
Az írónő stílusa magával ragadó: finom humorral, természetes kedvességgel és szinte gyermeki kíváncsisággal vezeti végig az olvasót ezen a különleges kalandon. Érezni, hogy mindez nem kitalált mese, hanem valódi, megélt szeretet története.
A könyv lapjain nemcsak kutyák futnak, hanem érzések is – hűség, barátság, önzetlenség. És mindeközben mi, olvasók, egy picit újra gyerekek lehetünk. Azok, akik még hisznek abban, hogy minden napban ott vár valami szerethető.
Ez a történet nemcsak kutyásoknak szól. Szól mindenkinek, aki valaha érzett tartozást, elvesztést, boldogságot, vagy egyszerűen csak vágyott egy szempárra, ami ítélet nélkül néz vissza rá.
Roxy kutya naplója 2. egy lelki séta. Egy út, amin nem lehet rohanni – inkább meg kell állni, megsimogatni a gondolatokat, és hagyni, hogy a szívünk is nekifusson az életnek.
 

 

 

 

Öröm veled megosztani kedves olvasó ezen gondolataimat egy olyan könyvről, amely egyszerre simogatja a lelket, nevettet és tanít.
Szívből ajánlom minden kutyabarát, állatkedvelő és kíváncsi olvasó számára ezt a lendületes, szeretettel és humorral átitatott naplóregényt. Ha néha úgy érzed, hogy padlón vagy, vagy csak egy jóízű nevetésre vágysz, ezek a történetek visszahozzák az élet örömét, és megtanítanak hálásnak lenni a hétköznapi csodákért.
Fogadd szeretettel a négylábú tanítók bölcsességét – az ő világlátásuk mindenkit újra összeköt a természettel és a saját szívével.
 

 

 

 

Szívvel és nevetéssel:

Timi